A medencefenék izomereje bizonyos mértékig képes ellensúlyozni ezt a nyomást. Ha azonban túl nagy a nyomás, például köhögés vagy tüsszögés vagy fizikai megterhelés miatt, az izmok már nem bírják. Erős vizelési inger jelentkezik, és valószínűleg kontrollálatlan vizeletvesztés, inkontinencia. Ezért a húgyhólyaggyengeség tünetei a súly növekedésével fokozódnak.
Hölgyeknél a terhesség, vagy a menopauza alatti hormonális változások és az életkor növekedése tovább gyengíti a medencefenék izmait. Ennek eredményeként a hólyag egyre nagyobb nyomásnak van kitéve a hason belül.
Több tanulmány szerint a középkorúaknál azért is nagyobb a vizeletinkontinencia kialakulásának kockázata, mert ők nagyobb eséllyel túlsúlyosak, mint a fiatalok, nagyobb a testtömegindexük (BMI). A túlsúlyosak esetén a vizelet inkontinencia kialakulásának kockázata háromszor, az elhízottaknál ötször nagyobb.
Bárki könnyedén kiszámolhatja BMI-jét:
Egyszerűen vegye a testmagasságát kilogrammban, és ossza el a méterben mért magasságának négyzetével. A kapott érték ideális esetben felnőtteknél a 18 és 25 közötti tartományba esik. Sportolóknál ez az érték, a normál tartomány érelemszerűen eltérő lehet, hiszen náluk az izomtömeg sokkal magasabb értékű, miközben a hasi zsír minimális, és ismert az is, hogy a rendszeresen sportolók egészségesebben élhetnek, mint azok, akik sosem mozognak.
A zsír felhalmozódása a hasi területen, a zsigeri zsír különösen káros az egészségre, és gyakran ez maga az inkontinencia okozója. A nőknél a 88 centiméter körüli derékbőségtől, a férfiaknál pedig a 102 centiméter körüli derékbőségtől beszélhetünk fokozott az egészségügyi kockázatról.
Az előzőek szerint tehát nem véletlen, hogy az egyik legfontosabb konzervatív terápia kétségtelenül a túlsúlyosak és elhízottak fogyása, illetve a medencefenék izmainak erősítése.
Nagy kérdés, hogy milyen mértékű fogyás, mennyiben javít a kialakult helyzeten?
Egy amerikai tanulmány[1] vizsgálta a fogyás nagysága és a vizelet-inkontinencia gyakoriságának változása közötti konkrét összefüggést.
A tanulmány során a kutatók több, mint 330 túlsúlyos és elhízott nőt követtek nyomon vizelet-inkontinenciában, besorolták őket vagy a súlycsökkentő, vagy a kontrollcsoportba, majd másfél évig naplózással, betétteszttel és a vizelet-inkontinencia változásával követték az eredményeket.
Az elégedettség a fogyás mértékével is összefüggött. A testtömegük 5–10%-át elveszítő nők (figyelembe véve az inkontinencia kockázatát befolyásoló tényezőket is, mint például az életkort, szüléseket, dohányzást) körülbelül 75%-a számolt be arról, hogy mérsékelten vagy nagyon elégedettek az inkontinencia tüneteinekk változásaival.
Ez számszerűen azt is jelenti, hogy egy 80 kg körüli testsúly esetén 4-8 kg leadása is már jelentős tünetcsökkenést eredményez, de az ellenkezője is érvényesül, a súlygyarapodás növeli az inkontinenciát tüneteit.
Vagyis a csekély, 5-10%-os súlyvesztés a vizelet-inkontinencia tünetek statisztikailag és klinikailag szignifikáns csökkenésével és a kontinencia javulásával kapcsolatos elégedettséggel járt. A súlycsökkentéssel elért egészségügyi előnyök széles köre erősen alátámasztja, hogy ezt a megközelítést az inkontinenciában szenvedő túlsúlyos nők, de férfiak is kezdeti, elsővonalbeli kezeléseként vegyék figyelembe.
Számos módszer létezik a túlzott testzsír okozta inkontinencia kezelésére. A legjobb módszer - a fogyás - mellett a célzott medencefenék edzés segíthet a hólyagürülést szabályozó izmok erősítésében is. Az edzésnek köszönhetően a medencefenék izmai jobban ellenállnak a hasüregben megnövekedett nyomásnak – még fizikai munka vagy nehéz tárgyak emelése közben is.
Ehhez segítség a PelviPower tréning, a medencefenék izmainak magnetoterápiás stimulációja.
A stressz, vagy másképpen terhelélses inkontinencián kívül számos egyéb formája is létezik az inkontinenciának, mint például a késztetétes, vagy a reflex inkontinencia, amelyek kevésbé kapcsolódnak a túlsúlyhoz, ezért ezek és eltérő, vagy kiegészítő kezelést igényelnek.
BMI-kalkulátorunk segítségével ellenőrizheti, hogy testsúlya a normál tartományon belül van-e:
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) különböző súlycsoportokra osztja a felnőttek BMI-értékeit:
Kategória | BMI kg/m2 |
---|---|
Sovány | kevesebb, mint 18,5 |
Normál | 18,5 - 24,9 |
Túlsúly | 25 - 29,9 |
I. fokú elhízás | 30 - 34,9 |
II. fokú elhízás | 35 - 39,9 |
III. fokú (súlyos) elhízás | 40, vagy felette |
A felosztásban azonban más tényezők is szerepet játszanak. Például a férfiaknak általában nagyobb az izomzatuk, mint a nőknek. Ezért vannak olyan táblázatok, amelyek a BMI-értékeket nemek szerint is osztályozzák:
Kategória | Férfiak | Nők |
---|---|---|
Sovány | kevesebb, mint 20 | kevesebb, mint 19 |
Normál | 20 - 24,9 | 19 - 23,9 |
Túlsúly | 25 - 29,9 | 24 - 29,9 |
I. fokú elhízás | 30 - 34,9 | 30 - 34,9 |
II. fokú elhízás | 35 - 39,9 | 35 - 39,9 |
III. fokú elhízás | 40, vagy felette | 40, vagy felette |
Vannak olyan táblázatok, amelyek az életkort is figyelembe veszik, a gyerekekre és a fiatalokra külön értékek vonatkoznak, bár gyerekeknél orvosilag nem indokolt a BMI táblázat használata.
Összességében a BMI csak egy leegyszerűsített eszköz, ami inkább csak egy információ a teljes testsúlyról, nem veszi figyelembe a fizikumot vagy a testzsír és az izomtömeg eloszlását, így semmiképp sem tekinthető "mindenhatónak".